*//Gwen szemszöge*//
Unatkozva fetrengtem a nagy franciaágyon, méghozzá egyedül.Fogalmam sem volt reggel óta hol van Austin, de be kell, hogy valljam nagyon hiányzott, pedig csak 2 órája keltem fel és akkor már nem volt itt...Gondoltam csak tud vigyázni magára, de azért féltettem.Egy hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam fehér iPhone-omat és tárcsáztam Sellyt.Két csörgés után felvette.
- Szia csajszi, mizu? - kérdezte teli szájjal.
- Szia Sel, nem sok.Jó étvágyat! - mondtam neki.
- Köszi.Hát itt se sok minden.Nem megyünk el valahová?
- Menjünk vásárolni úgyis régen voltunk és most, hogy korlátlan a hitelkártyám annyi ruhát veszünk amennyit haza bírunk vinni! Akkor mehetünk? - kérdeztem.
- 2 perc és ott vagyok. - rakta le.Nem fáradoztam azzal, hogy szedjek ki ruhát amit felhúzok, Sel úgyis visszarakná és kiszedne egy másikat.Csengettek.Hű, ez gyors volt.Leszaladtam a lépcsőn és ajtót nyitottam Selenának, aki lihegve esett be az ajtón ebben a ruhában:
- Gyors vagy. - öleltem meg.
- Köszi. - szaladt fel a szobámba én pedig követtem.Azonnal kinyitotta a gardróbom és kiszedte ezt a szerelést:
Gyorsan felhúztam a ruhákat, Sel kisminkelt aztán elkezdett húzni az ajtó felé és rohanó üzemmódba kapcsolt.A nappaliban megállítottam.
- Hogy nézek ki? - kérdeztem magamra mutatva.
- Csini vagy, gyönyörű vagy, de most már menjünk! - kezdett el újra futni, ezúttal is rángatva maga után.
- Miért sietünk ennyire? - kérdeztem a pláza bejáratánál.
- Mert holnapután lesz a bál és nem vettünk rá semmit, azért!Már pedig el fogják kapkodni a ruhákat! - tört ki hisztérikusan mire én is rájöttem mi értelme volt ennek.Berohantam egy nem éppen olcsó üzletbe és húztam magammal Sellyt is.
*2 óra múlva*
Otthon ültünk a kanapén a sok csomaggal, amik miatt nem lehetett megmozdulni a nappaliban.Én ezeket vettem:
